Vannak helyek a Földön, ahol a futás nem sport. Hanem hagyomány 🌞.
A Chihuahua by UTMB® egyértelműen ebbe a második kategóriába tartozik — az a fajta esemény, amitől legszívesebben kidobnád az irodai széket, vennél egy futócipőt, és foglalnál egy egyirányú jegyet Mexikóba októberben ✈️. De mielőtt fejjel előre berontanál a kanyonokba 🏜️, hadd magyarázzuk el, miért nem csupán egy westernfilmes díszlet ez a hely — hanem szó szerint a futás bölcsője 🌎. GPS-órák előtt, karboncipők előtt, 16 hetes edzéstervek előtt az emberek már itt futottak 📍. Üdv a Sierra Tarahumarában, Chihuahua államban (igen, mint a kiskutya — de ne aggódj, a kapcsolat itt véget is ér 😂). Ott, a hegységen átvágó kanyonok labirintusában él a rarámuri nép, akiknek neve azt jelenti: „könnyű lábúak” 🪽. Ezek az emberek nem ismerik a hamis szerénységet ☝️. Amikor a spanyolok előrenyomulásával a Barranca del Cobre vidékére szorultak, a zord kanyonokat a játszóterükké tették — és mellékesen a terepfutás világának legmitikusabb helyszínévé 😍.
A rarámurik a hosszútávfutás hagyományát a falvaik közötti kommunikáció és szállítás biztosítására alakították ki, és képesek voltak több napon át akár 320 km-t is megtenni meredek kanyonokon keresztül ⛰️. Hogy érzékeltessük: olyan, mintha Toulonból futnál Lyonba, hegyekben, GPS nélkül, és valószínűleg frissítőpontok nélkül is 😅. Mindezt ráadásul 2 000 méter feletti magasságban, ha kérhetem 😎. És a hab a tortán? A rarámurik nem edzenek. Soha. Az életmódjuk már egészen fiatal kortól sportolóvá teszi őket 💪. Christopher McDougall újságíró volt az, aki 2009-ben a reflektorfénybe állította ezt a népet a Born to Run című bestsellerével — egy könyvvel, amely forradalmat indított a terepfutás világában, és felrobbantotta a minimalista cipők népszerűségét 🤓. Egy évvel az első nemzetközi szereplésük után egy Juan Herrera nevű rarámuri futó megnyerte a legendás Leadville 100-t 17 óra 30 perc alatt, és 25 perccel megdöntötte a pályacsúcsot 🤯. És mintha ez nem lett volna elég ahhoz, hogy alázatra intse a terepfutó bolygó többi részét, egy rarámuri nő egy 63 km-es ultrát nyert szandálban és hagyományos öltözetben 🩴. Miközben mások a kanapéról hasonlítgatják a karbonlemezeik droppját 🤪.
A Chihuahua by UTMB® nem olyan verseny, ami meghódított terepre érkezik. Ez egy meghívás. Ahogy a szlogenjük is olyan jól mondja: "Some places are not reached by chance. Some territoires are only crossed when the door is open." A Réz-kanyonok tárt karokkal fogadják a világot, de a saját feltételeik szerint, a kultúrájuk tiszteletben tartásával 🤗. Még a versenyszámok nevei is erre emlékeztetnek minden nevezéskor: a „Rarámuri 100M” (135 km, 6 700 mD+ ⛰️), a „Weriga 100K” (94 km, 4 600 mD+), az „Akáa 59K”, a „Komakali 38K”, a „Napurega 20K”, és a „Norawa 8.5K” azoknak, akik előbb megismernék a sportot, mielőtt valami ésszerűtlent vállalnának 😬. Az esemény nagyasszonyának, a „Rarámuri 100M”-nek ez az új kiadása még mélyebbre viszi a futókat a kanyonokba, áthaladva Urique, Churo és Guitayvo közösségein — a rarámurik történelmi falvain. Másnap a „Weriga 100K” veszi át a főszerepet: áthaladás a Cerro del Gallego kilátópontnál, Mexikó legmagasabban fekvő kilátópontján. Nem kevesebbről van szó! 🤩 Azoknak, akik próbára tennék magukat anélkül, hogy utána mindenük fájna, az „Akáa 59K” egy vad vadon élményt kínál: rajt a Parque Barrancas területéről Divisaderóban, áthaladva Areponapuchi, San Alonso és San Rafael falvain, 2 400 méter pozitív szintemelkedéssel, futóbarát szakaszokat és technikás ösvényeket kombinálva, lélegzetelállító panorámával 😍.
Kis kulturális bónusz: a rarámurikkal együtt fogsz futni, és köszönhetsz nekik úgy, hogy „kuira bá”, a hagyományos kifejezéssel, ami azt jelenti: „mind egyek vagyunk”! 😇
Egy új generációs platform, amely segíti a sportkedvelőket minden szinten felfedezni a területeket és a kulturális örökséget olyan versenyeken keresztül, amelyek az ő igényeikhez vannak igazítva.