Versenyek Molise-ban

Olaszországban kering egy vicc: Molise nem létezik. Ez az apró közép-dél-olaszországi terület annyira visszafogott, annyira kevéssé látogatott a turisták által, hogy az olaszok országos mémet csináltak belőle. Pedig a Molise igenis létezik: az ország második legkisebb régiója a Valle d’Aosta után, amelyet az Abruzzóktól csak 1963-ban választottak le, így Olaszország 🇮🇹 legfiatalabb régiója. Campobasso a magaslatra épült főváros, Isernia a másik központ, amelynek alapjai az ókorig nyúlnak vissza. A kettő között dombokra kapaszkodó falvak sorakoznak, gyakran félig üresen, olyan csendben, amilyet ma már kevés hely kínál.

A terep elsősorban hegyvidéki. A szamnita Appenninek borítja a régió nagy részét: zöld vonulatokkal, bükkös erdőkkel és magasfennsíkokkal, ahol fújnak a szelek 🏔️. Ez volt Samnium szíve, annak a harcias népnek a földje, amely évszázadokon át dacolni tudott Rómával, és amelynek pietrabbondantei színháza ma is a völgyek fölé magasodik. Aztán egészen keleten Molise egy rövid partszakasszal nyílik az Adriára Termoli környékén: egy színes kikötővárosra, ahonnan hajók indulnak a Tremiti-szigetekre. Hegyek és tenger között kanyarognak a tratturik, ezek a széles, az ókor óta a pásztorok által kijelölt transzhumancia-útvonalak: a jószág zöld autópályái, amelyek mára ideális játszótérré váltak a futóknak 🐑.

Az éghajlat, mint gyakran az Appenninekben, a magassággal változik. A magasabb részek hűvösek, télen néha havasak is, így a hegyi ösvények inkább tavasztól nyárig járhatók. A rövid termoli partszakasz ezzel szemben enyhébb mediterrán klímát élvez, az év nagy részében jól futható 🌊. Ősszel aranyba borulnak a bükkösök, és szarvasgomba illata lengi be a piacokat – a vidék egyik diszkrét kincse. Molise ritka terep a gyér népsűrűség miatt: itt több juhval találkozol, mint futóval, és épp ettől olyan vonzó.

A molisei versenynaptár még csak az első lépéseit teszi, de a rajtban már ott a szív. A CorrIsernia október elején pezsdíti fel Isernia utcáit: egy jótékonysági célú, kilenc kilométeres futás, amely egy jó ügy köré szervezi a várost 🏘️. Még kevés, de a régióban minden adott a terepfutáshoz: a tratturik, a szamnita csúcsok és az erdők csak rajtszámokra várnak. Amíg a terepfutás a régióban jobban kibontakozik, a szomszédok is nagy élményeket kínálnak: északon az Abruzzók a Gran Sassóval folytatják az Appennineket, keleten a Puglia tárja ki csizmájának sarkát, délnyugaton pedig a Campania a Nápolyi-öbölre nyit. Molise viszont olyan, mint egy titkos állomás két népszerűbb vidék között: lassan, ráérősen érdemes ízlelgetni.

Egy molisei verseny után az asztal mindenért kárpótol – a gúnyolódásért is. A kézzel sodort cavatelli bőséges szósszal érkezik, a caciocavallo a pincékben érleli kérgét, a ventricina pedig, ez a csípős paprikás kolbász, felébreszti az eltompult ízlelőbimbókat 🌶️. A vacsorához jól esik egy pohár Tintilia, ez az őshonos vörös szőlőfajta, amely szinte csak itt terem (Az alkoholfogyasztás káros az egészségre, fogyaszd mértékkel). Ami az örökséget illeti, Molise egy igazi gyöngyszemet rejt: Agnonéban a Marinelli öntöde közel ezer éve önt harangokat, a Vatikán beszállítója, és a világ legrégebbi családi vállalkozásai közé tartozik 🔔. Az igazi sporthagyomány viszont a transzhumancia pásztoraitól ered, akik gyalog járták végig a tratturikat több száz kilométeren át – öntudatlanul is terepfutók voltak, jóval a szó megszületése előtt. Na, készen állsz bizonyítani, hogy Molise létezik, rajtszámmal a kezedben? Fedezd fel a környék futóversenyeit és terepfutásait – Olaszország legtitkosabb régiója vár rád 👟.